Száműzött vagyok. Én vagyok az a "baba" amit egy pogány rítusban, még pedig woo-doo-ban szétszabdalnak, átszúrkálnak. Olyan vagyok mint egy uszadék fa, faltól falig csapódom s mire a végére érek az útnak elkorhadom. Olyan vagyok mint a légy amely beszorul az ablakba látom, hogy ott a szabadság, a természet, de én kénytelen vagyok itt maradni. Fáradt vagyok. Kegyetlenül fáradt. Akkorákat ásítok, hogy közbe már kénytelen vagyok becsukni a szemem. Nem alszom túl jól. Sok a problémám és senki sem hallgatlak, aminek az az oka, hogy senkinek sem mondom. Mosolygok kifelé, én vagyok az okos, ügyes, házias, kedves, előzékeny jótanuló. Mégsincs senki oly közel, hogy rábízhassam terheim, vagy akár csak egy részét. Bár párkapcsolatban vagyok több mint két éve, de rájöttem az idő az az ami nem számít, csak elmúlik. Hiányzik, de zsarnok. Szeretem mindennél jobban szeretem. Ha egyszer majd a bíróságon, vagy egyéb helyen ülök a vádlottak padján s fel kell majd szólalnom, akkor jámbor életemből talán azt tudom mondani, hogy jobban szerettem a kelleténél, jobban önmagamnál. S kihasználtak, s használnak. Én vagyok a pokróc, a zsebkendő. Olyan sokan szeretnek, mégis ha jajveszékelve kiálltok senkisem hallja hangom. Néma kiálltások. Ez vagyok én sorstalan révész. Szemem majd le ragad, s nem szeretnék mást, hogy csak szeressenek. Azt szeretném, hogy este amikor lefekszem az ágyba ne legyen hideg, hanem töltse meg a szeretet melege. Csak úgy akarok elaludni, hogy fekvés közben ölel, s sohsem engedi el a kezem, sőt szorítja... Ez olyan nagy kérés? Szóval összegezve egy elhasznált eszköz vagyok, ami azt jelenti, hogy ezek után darabokra szednek - amit megjegyzek nem lesz nehéz- szelektíven tárolnak, majd eldobnak. Egyszer használatos vagyok.

Ha nyilatkoznom a kellene a halálról, tudnék mit mondani az elképzeléseimről és már rég fölöslegesnek tartom a hányódtatásom a földön. De sohsem tudtam, vagyis még sohsem éreztem, hogy milyen az amikor szerelmes valaki az emberbe. Engem még soha senki nem szeretett igazán, tán fog... Valaki... Egyszer... Valahol... Talán...