Pénzt akarok! Temérdek pénzt! S mégsem azért, hogy gazdag legyek, hanem lássam, hogy milyen emberré válok gazdagon. Amikor nem a kissebb értékű árucikkek vásárlására korlátozódom a sarki közértben, hanem akár magát a sarki közértet is tulajdonomnak tudhatom. Nem azért, hogy házakra-lakásokra, autóra, tanulásra fordítsam (nem mintha pont nem ezekre költeném), hanem azért, hogy lássam miként változom az a hatalom által amit a pénzt birtoklása ad a kezemben. Ugyan fordítanák-e jótékonykodásra bármekkora összeget? Mire költeném? Mindenbizonnyal saját könyv(esbolt/tár) lenne a birtokomban. Ha kedvem támadna bármilyennemű olvasáshoz, akkor csak lesétálni az alagsorba és kiválasztani a kedvemre valót, majd a dohánypulthoz menni, s levenni az akkori számízem igényének a dohányt és megtölteni vele pipám, s olvasni, olvasni, olvasni... De ugyan olvasnék ha lenne jobb dolgom is? Ugyan hamar elszórnám? Szenvedély beteg válna-e belőlem? Érdekes a feltételes jövő, mert kevesebb a kérdés, mint a jelenben, hisz a jövő maga egy kérdés. Már eme írás (ha hasonlíthatom), olyan mint József Attilának a "Kedves Jocó!" című verse, kósza ábrándkép, mivé válhat e módban az énképem. De a repülést biztos kipróbálnám, egyszerű kis géppel szelném a magaslati levegőt, élveznék a repülés szabadságát, azt a szabadságot, melyet a madarak élvezhetnek, repülve magasban akatuk szerint messze... Ami biztos, hogy rengeteg a mostani jelenemben élő kérdéses eseményt felednék. Megszűnne mint problémaforrás. Mint például: nem egy kikopottfélben lévő sportcipővel lépkednék a városka utcáin. Mozognék, sportolnék mindenképp, ki kell elégítenem a mozgásigényem, mi elég magas. Bár igazából, amiről most ábrándozok az nem is a vagyonnal jár kézen fogva, hanem az önálló szabad saját élettel.

Hisz bármit elérhetünk ha eléggé akarjuk és teszünk is érte kitartóan.