Délután hat óra,de én megint bekávéztam. Majd levelet írtam, de előtte ebéd közben újra néztem az Alkonyatot... Ebéd? Négykor ebéd...:) Kicsit megmosolyogtató, hogy az embernek mikor mire van ideje. Itt csüggök tehetetlen, zenét hallgatok, s haladásnak, sikernek élném meg ha kidolgoznám a nyelvtan tételem. Manipuláció, vagy valami hasonló a címe. Szeretem a nyelvtan nem arról van szó, de olyan szinten érzem a tehetetlenségem, hogy már bátorságom sincs belekezdeni a dolgokba. Úgy érzem legjobb lenne fel adni, most meg lehetne kérdezni, hogy mit, hát mindent! - Most hallom a nagy Testvér figyel! - Az álmaim feladtam, nem vágytam sokra, de tehetségtelen vagyok, nem csak tehetetlen. Nyomorultul érzem magam, sírhatnékom van, szinte "vérzek"... S akkor ha már elmondtam minden pozitívumát az életemnek, akkor mondjam a rosszabakat is? Neeem! Még azoknak se akik közel állnak hozzám, már ha vannak még ilyen emberek. Szóval összegezve: összetörve, egyedül, helyesebben magányosan pötyögök, már majdnem sírva s mindezt nyomorultul.
Rendesen szégyenlem magam, hogy itt siránkozok! - Abba is hagyom! Szép álmokat...
"Bekávézva"
2009.03.25. 18:11
Címkék: szerda magany balszerencse delutan erzelem
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://semmisem.blog.hu/api/trackback/id/tr541025325
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.