Egy Nihilista szemével

A mondanivalóim érzések, nem pedig szavak, a szó semmiség... Szívesen várom bármely olvasó figyelő szemeit! Szép napot!

Friss topikok

Kifolyt könnycseppjeim:

Nihil 2009.04.23. 00:16

Száműzött vagyok. Én vagyok az a "baba" amit egy pogány rítusban, még pedig woo-doo-ban szétszabdalnak, átszúrkálnak. Olyan vagyok mint egy uszadék fa, faltól falig csapódom s mire a végére érek az útnak elkorhadom. Olyan vagyok mint a légy amely beszorul az ablakba látom, hogy ott a szabadság, a természet, de én kénytelen vagyok itt maradni. Fáradt vagyok. Kegyetlenül fáradt. Akkorákat ásítok, hogy közbe már kénytelen vagyok becsukni a szemem. Nem alszom túl jól. Sok a problémám és senki sem hallgatlak, aminek az az oka, hogy senkinek sem mondom. Mosolygok kifelé, én vagyok az okos, ügyes, házias, kedves, előzékeny jótanuló. Mégsincs senki oly közel, hogy rábízhassam terheim, vagy akár csak egy részét. Bár párkapcsolatban vagyok több mint két éve, de rájöttem az idő az az ami nem számít, csak elmúlik. Hiányzik, de zsarnok. Szeretem mindennél jobban szeretem. Ha egyszer majd a bíróságon, vagy egyéb helyen ülök a vádlottak padján s fel kell majd szólalnom, akkor jámbor életemből talán azt tudom mondani, hogy jobban szerettem a kelleténél, jobban önmagamnál. S kihasználtak, s használnak. Én vagyok a pokróc, a zsebkendő. Olyan sokan szeretnek, mégis ha jajveszékelve kiálltok senkisem hallja hangom. Néma kiálltások. Ez vagyok én sorstalan révész. Szemem majd le ragad, s nem szeretnék mást, hogy csak szeressenek. Azt szeretném, hogy este amikor lefekszem az ágyba ne legyen hideg, hanem töltse meg a szeretet melege. Csak úgy akarok elaludni, hogy fekvés közben ölel, s sohsem engedi el a kezem, sőt szorítja... Ez olyan nagy kérés? Szóval összegezve egy elhasznált eszköz vagyok, ami azt jelenti, hogy ezek után darabokra szednek - amit megjegyzek nem lesz nehéz- szelektíven tárolnak, majd eldobnak. Egyszer használatos vagyok.

Ha nyilatkoznom a kellene a halálról, tudnék mit mondani az elképzeléseimről és már rég fölöslegesnek tartom a hányódtatásom a földön. De sohsem tudtam, vagyis még sohsem éreztem, hogy milyen az amikor szerelmes valaki az emberbe. Engem még soha senki nem szeretett igazán, tán fog... Valaki... Egyszer... Valahol... Talán...

Címkék: szerda sors ! halal magany balszerencse erzelem

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://semmisem.blog.hu/api/trackback/id/tr451081173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mona789 2009.07.12. 14:31:31

Szia, véletlenül akadtam a blogodra és elkezdtem olvasni. Nagyon furcsa volt, mintha a saját naplórészleteimet olvasnám... Talán hülyén hangzik, de megértem, mit érzel. Ez a szörnyű üresség, a fáradtság, amit belülről érzel "belső fáradtságnak" hívom, lelki fáradtság. A tehetetlenség jéghideg láncai, amik fogva tartanak, az unalom gomolygása az agyadban, ez a szürke massza. Egyébként nagyon szépen írsz.
Ez közhelyesen fog hangzani, de nem vagy felesleges a világ számára, mert vannak, akik szeretnek. Bár álcázod magad mások előtt (ahogyan én is), úgy érzed senki nem ismer, de én hiszem, hogy lesz egy nap, egy csodás nap, amikor minden megváltozik. Találkozol valakivel, aki megváltoztat, de nem hagyatkozhatsz csak másokra! Találd meg magadban azt, amitől boldog vagy. Nem, nem a kemény munkára és a célokra gondolok, az csak figyelemelterelés. Azt találd meg, amit ha csinálsz, boldog vagy és érzed, hogy élsz. Írj a mailemre vagy ide, ha akarsz reagálni. Még visszanézek.
Szia

Nihil 2009.07.14. 21:50:38

@Mona789: Szia. Köszönöm a véleményed, megtisztelő. Örülök a kommentednek. Reagáltam, mint láthatod. Üdv!
süti beállítások módosítása