Egy Nihilista szemével

Kavargatod a kávét.
Egy szem cukor épp elég.
Belekortyolsz,
fintorogsz
- nyelved ég -
kellene még egy indurka méz.
Illata száll feléd,
élveznéd már
- túl kevés az örömforrás -
tejszínhabot is szeretnél:
nagy adag kényeztetést,
szórt fahéjjal a tetején.
Aromába temetnéd
magad
a látványba feledkezve,
kanalad
- ne tagadd -
remeg kezedben.
Lassan kavarod
tétován
s félsz talán
megéget újra,
még egy pindurka ideig vársz
sután
sóvárogsz
a tovatűnő hab után.
A kihűlt löttyért nyúlsz
(a lefolyó zaccos maradékával tele)
s magadban dúlsz:
nem mertél beleinni idejekorán

az életbe.

Bíbor Kata