Egy Nihilista szemével

Ma szerda. Nagyjából fél évnyire egy komoly vízválasztó óta, ami nem hozott mást csak szárazságot. Szikes lett minden talaj, üres minden patak, elapadtak a források, elpárologtak a felhők... Eltelt nagyjából 180 akárhány nap és a mi szép Magyarországunk állampolgárához…

Ma szerda van, délután fél öt. Hazajöttem egyedül, végleg összetörve. Nem érzek csak fájdalmat, szorongok, sírok, s rettegek. Egyedül maradtam. A szívem erősen ver, beszélni alig tudok, a nap minden percében küszködöm a könnyeimmel. Nem bírom. Számomra képtelenség ez így.…

Hétfő hajnal:8 órán belül, egy ócska,rozoga helyközi járaton fogok ülni, a szokásos intézménybe menet, az Iskolába. Én meg itt vagyok! Vagyis nem! Megyek... Csók!