Egy Nihilista szemével

Az év utolsó hétfője. És!? Itt ülök, fáj a fejem, már negyed egy múlt és még szinte levegőt sem vettem ma. Szemem résnyire nyitva, egy idegen tán ázsiainak is nézne, még a bőröm is elég világos, s sápadt. Sápadt, mint a hold. De a kávé mindig marad az a hol híg, hol…

Hétfő hajnal:8 órán belül, egy ócska,rozoga helyközi járaton fogok ülni, a szokásos intézménybe menet, az Iskolába. Én meg itt vagyok! Vagyis nem! Megyek... Csók!