Szóval kicsit körül nézve: Én itt ülök, senki nem vesz észre!Pedig szinte aki szeret arra rá rivallok: "Hahó! Itt vagyok! Látsz? Végre! Áhh, mégsem vettél észre..."
Mindenki átlépi a másikat! Arra lenne szükség, hogy eltűnjek örökre. De ha eltűntem akkor már késő...
Szóval itt ülök, zenét hallgatok fájó szívvel. Siránkozok, mint bárki, helyesebben:mint mindenki más! Pedig, csak fel kéne állni, csak A talpadra végre! Ugye, te se tudod mikor álltál rajta utoljára? Ráadásul akkor se volt stabil semmi! Bizonytalan a világ, fogadd el! Ez így jó! Jó! Így marad! Ez a varázsa jelennek, hisz ha valaki megtudja a jövőjét annak már nincs is jövője.
Nem, nem hiszem, hogy egy sor közhely közlésével bármire is megyek! De gondolj bele! Ha már ennyi közhelyre van szükség és még mindig nem veszed észre az értékeket a szemed előtt. Akkor ki a szánalmas?
"... rohanó világ!" - Persze mindig könnyebb rá fogni: "...ő volt!"; "Csak miatta!"; "Hidd el!Én nem tehetek róla!" Ó, de hogynem! Te vagy a legfőbb felelős! Mond miért nem akadályoztad meg? Miért nem, ha megtehetted volna? Így vársz segítséget? Ugyanmár! Persze "rohanó" mégis van időd leülni a gép elé és böngészni! Ahelyett, hogy a kedvesed simogatnád! Érted? Szeress! Tudod ez az egyetlen dolog, amiből minnél többet adsz másnak annál több lesz neked! A titkot nem szükséges senkisem elárulni, hisz mindenki szeretet már igazán! Nem?
